A szubdomináns és a domináns tónusos zenei kifejezés, modális kontextusban lehet, és nem. A tónusos zenében (mint a klasszikus zene a szokásos gyakorlatban) nehezen találja meg az Am számára dominánsként funkcionáló Em-t. Az E-t szinte kizárólagosan használják.

A mai népszerű zenének több modális gyökere van. A (nem emelt) hetedik fokú dúr akkord (G in Am) nagyon népszerű módja a tonikhoz való csatlakozásnak. Nem vagyok biztos benne, hogy 100% -osan helytálló-e a dominánsként való megjelölés; nincs olyan erős felbontási hajlandósága, mint E vagy E7. Ennek az erős felbontóképességnek a hiánya különbözteti meg az aeolikus (modális) mollot a tonális (dallamos / harmonikus) molltól.

F az aldomináns Dm relatív dúrja. A hangzónában is gyakran használják aldomináns helyettesítőként. F -> E -> Am gyakori kadencia. F7 -> E7 -> Am (valójában nem F7, ez egy kibővített hatodik akkord) még gyakoribb. Tehát nincs semmi meglepő, hogy a népszerű zenében hasonló funkcióval használható.

Talán az Emberi hajlandóság az, hogy mindent felcímkézzen. Mondjuk Cmaj-ban a billentyűzet összes fehér hangja (más néven billentyű) használható; n Amin., ugyanaz. Ők a diatonikus hangok. Tehát, ha egy dallam csak ezeket a fehér hangokat használja, akkor a kombinációikból előállított akkordok valamikor beilleszkednek a dallamba. Amikor úgy tűnik, hogy a dallam inkább a C felé gravitál, azt szeretnénk mondani, hogy IN C-ben van, és fordítva. Néha erősíti a megemelt vezető hang, a G # használata.

A Cmaj-ban 3 kisebb harmónia létezik, amelyek mindennaposak, az Amin-ben pedig 3 fő harmónia van. Tehát az egyikről a másikra való mozgás nagyon természetes. Enyhe moduláció értelmezhető, ha a Cmaj dallamában egymás után néhány sáv van az Am, Dm és Em használatában, de a kulcs valóban megváltozott? 'Repíts a Holdra. Am-n indul, de végül Cmaj-ra kerül. Tehát melyik kulcsban van? Úgyszólván mindkét billentyű kulcsainak nagy részét használja, így vitatható lenne, hogy az Amin-ben van, mert oda van egy domináns E, vagy Cmaj-ban van, mert ezen az akkordon végez.

És ez minden, mielőtt elkezdjük fontolgatni a párhuzamos mollot ...

Három alapvető funkciója van az akkordnak egy dalban: Tonic Function, Subdominant függvény vagy Domináns Function. Funkcióikat a billentyűk numerikus helyzetéből kapják.

1. Tónusos függvény (stabilitás) I, III, VI
2. Szubdomináns függvény (kontraszt) II, IV
3. Domináns függvény (feszültség) V, VII

Ez majorban vagy minorban működik, az A III és a bIII akkord egyaránt tonikus funkciós akkord. A rockban és a bluesban az I., a IV., A V a három, a Jazz I-ben, a II-ben és az V.-ben a legfontosabb.

A bVII akkord (a-moll G vagy G7 a-mollban) feszültséget kelt, amelyet vissza lehet venni egész lépésről a tonikra, de nem olyan erős, mint V-től I-ig.

A bVI akkord (az F-a-moll F) általában egy Tonic funkciós akkord, bár igazad van, felveheti a szubdomináns függvény, általában a V (E) felé történő elmozduláskor. A fejét úgy lehet a legegyszerűbben körbetekerni, ha úgy gondolja, hogy ez a Subdominant II akkord tritonális helyettesítője.

Egy alap progresszióval létrehozhat néhány variációt az akkord progressziójában, hogy kicserélje azt az akkordot, amely ugyanaz a funkciója. Azért működik ez, mert sok ugyanazon jegyzet van, és ezt a folyamatot emiatt gyakran közös hanghelyettesítés nek nevezik.

Kisebb harmóniában gyakran változik az akkordok minősége is. Az általában kisebb V-akkord szinte mindig domináns V7-re vagy majorra változik, hogy erősebb felbontást hozzon létre az I- számára. Az is gyakori, hogy a gyökérakkord kivételével az összes akkordot Major akkordokra cseréljük. A Felkelő Nap háza jó példa. Az összes akkordot módosíthatja Major akkordokra is, a népszerű zene szempontjából ez kisebb, mindaddig, amíg a dalban lévő akkordok gyökerei együttesen kisebb mértékűek. Így sikerül a csak power akkordokkal játszott rock- és metal-dalokat Majornak vagy Minor-nak lenni.

Itt van feltüntetve a webhelyem táblázatában:

Chord Functions és a nagybetűs római számrendszer