Rézfúvós hangszeresként csak az adott hangszercsaládért beszélhetek.

De a szélsőséges regiszterekben való játékhoz szükséges különbséget gyakran egyszerű mondattal magyarázzák:

Az alacsony hangokhoz több levegőre van szükség, a magas hangokhoz pedig gyorsabb levegőre van szükség.

És ezt egy egyszerű kísérlet is bizonyítja: legyen tubajátékos játsszon mondjuk egy középső C-t egy forte dinamikus szinten, és nézze meg, meddig bírják. Csodálkozna azon, hogy milyen gyorsan kell levegőt vennie, amikor azt a C három (vagy akár csak két) oktávval alacsonyabbat játssza.

A fizika azt mondja nekünk, hogy a magasabb hangmagasságokban több energia van. Tehát, ha ugyanannyi energiát alkalmazunk - íjnyomás és sebesség a húrokra, levegő a szélre -, akkor az alacsony hangok természetesen hangosabbak lesznek.

Ez azonban tiszta fizika. Ez nem hatalmas hatás, és a tényleges hangszer lejátszásában alkalmazott technika teljesen beárnyékolja. Ez leginkább a zongora, a hárfa és az ütőhangszereken látható, mivel pontosan ugyanazt a technikát használják a hangszer teljes tartományában való játékhoz.

A fúvós hangszerekkel, és különösen a rézfúvós hangszerekkel a használat szükségessége több levegő a magasabb hangok támogatásához általában azt jelenti, hogy könnyebb a magas hangokat hangosabban lejátszani. A játékosok azon dolgoznak, hogy bármilyen hangot lejátszhassanak bármilyen dinamikában, de mindig van egy pont, amely felett csak hangosan játszhatsz.

Hegedűn vagy csellón mondjuk, ha ugyanazokat használod alacsony hangú és magas hangú hangok meghajlása, az egyik hang általában hangosabb lesz, mint a másik, vagy mindkettő azonos hangerővel rendelkezik?

Az alacsony hang hangosabb lesz . De annyi minden megy a meghajlásba, hogy kétlem, hogy a tapasztalt vonósok egyáltalán gondolkodnak rajta.

Megtanítják-e a vonósok mondjuk egy kicsit még mélyebbre ásni, hogy alacsony hangú vagy magas hangú projekt a másikhoz képest?

Nem hiszem, hogy ezt kifejezetten meg kellene tanítani. Ez csak valami, amit a hallgatási / lejátszási visszacsatolási ciklusban számolunk el. Ha van valami, gyanítom, hogy másként gondolkodik rajta - nem engedi, hogy az alacsony hangok "dudáljanak" a magasabb hangokhoz képest. nyomást alkalmaznak alacsony és magas hangon, ugyanolyan hangerővel szólnak? (Ezenkívül a felső hang kissé lapos vagy éles lesz?)

A hangmagasság támogatásához az embukkúrának kissé meg kell változnia. Ha megpróbál magas hangot játszani az embúzióval alacsony hangért, akkor lapos lesz, és nyikoroghat. Tehát amikor az alacsony hangról a magasra ugrik, akkor egy csomó apró kiigazítást hajt végre, amelyek közül az egyik egy kicsit több levegőt fordít a támogatásra, és ez tagadja a fizikai hatást.

10 évig szaxofonozott Alsó hangoknál kissé ellazítjuk az állkapcsot. Magasabb hangok Csak figyelek a hajlamra, és még egy kicsit többet fogok játszani.

Mint egykori klarinét / szaxofonos és jelenlegi csellista, életem nagy részében foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. A többi válasz elég jól lefedi a fúvós hangszereket.

Vonós hangszerek esetén kétféle módon lehet hangosabbá válni: vagy nyomja meg erősebben (így a húr messzebbre nyúlik, mielőtt kihúzza az íjszőrzetet), vagy gyorsabban játszik (több megragadás / ugrás másodpercenként, így több energiaátadás). De ez csak a kezdet.

A vékony korlátok mellett könnyebb előállítani a hangzást azáltal, hogy közelebb hajolunk a hídhoz, és a halk hangokat azáltal, hogy meghajolunk a fogólap közelében. Ha megnézzük a rezgő húr abszolút amplitúdóját a helyzet függvényében, könnyen beláthatjuk, miért.

Most, különböző csúnya fizikai és anyagtudományi okokból, az előállított hangmagasság változik a nyomás és az általános amplitúdó függvényében. Apró ujjhúzásokat kell végrehajtanunk, hogy a dinamikus szint változásával összhangban maradhassunk - ez a készségünk előrehaladtával automatikusan változik.

És nyilvánvalónak kell lennie, hogy a húrok tömegének és vastagságának nagy különbsége miatt, amelyek eltérő rugalmas válaszhoz vezetnek, hogy az egyes húrokat különböző sebességgel és nyomással kell meghajolni a kimeneti hang optimalizálása érdekében és a hangszín.